Spectatores, ego sum Lar familiaris

Spectatores, ego sum Lar familiaris. Deus sum familiae Euclionis. Ecce Euclionis aedes. Est in aedibus Euclionis thesaurus magnus. Sed thesaurus in aula est et sub terra latet. Ego enim aulam clam in aedibus servo. Euclio de thesauro ignorat. Cur thesaurum clam adhuc servo? Fabulam explico. Euclio non bonus est senex, sed avarus et malus. Euclionem igitur non amo. Praeterea Euclio me non curat. Sed Euclio filiam habet bonam. Nam curat me Phaedria, Euclionis filia et multum honorem, multus unguentum, multas coronas dat. Phaedriam igitur, bonam filiam Euclionis valde amo. Sed Euclio pauper est. Nullam igitur dotem habet filia, nam senex de aula ignorat. Nunc autem quia Phaedria bona est, aulam auri plenam Euclioni do. Eum in somnio viso, et ei aulam monstro.

Resultados (Húngaro) 1:

A nézők, én vagyok a Lar familiaris. Istenem, Euclionis család. Íme Euclionis épületek. Van egy nagy kincs a házban Euclionis. És a föld alatt, de ez egy kincs, hogy el van rejtve a királyi palota. Én elhagyta a termet egy házban szolga. Euclio tisztában a kincset. Miért mindig titkot tartani kincs? A történet bontakozik ki. Euclio nem egy jó, hogy a régi, de a kapzsi és gonosz. Euclioni, ezért nem valószínű. További Euclio Nem érdekel. De Euclio van egy jó lánya. A megbízott engem Phaedria, Euclionis a tiszteletére a lánya, és egy csomó, sok a kenetnek olaját, és sok korona dat. Phaedria, ezért egy jó lánya Euclionis'm nagyon szerette. De Euclio rossz. Nullam, ezért kell egy hozományt, a lánya, az öreg a bíróság nem tudja. Phaedria De most, hogy ő jó, a terem arany, tele Euclioni nem. Amikor látta, hogy egy álom, és ez a bíróság egy szörnyeteg.